A szervezet folyadéktereinek vegyhatása, pH értéke igen szigorúan szabályozott rendszer, bármilyen irányú eltolódása lehetetlenné teszi az enzimek megfelelő működését, a sejtszintű életfolyamatokat.

A vegyhatás a folyadéktérben viszonylag szűk határok között ingadozhat, ez az artériás vér esetében 7,35 és 7,45 között mozoghat.

A pH állandóságát többszörös puffer-rendszerek, az egyes pufferek működését és a pH megtartását, az elsavasodás megelőzését két szerv a tüdő és a vese biztosítja.

A gyomor savtermelése nem része a szervezet sav-bázis háztartásának. A gyomorsavtermelés funkciója az étkezéssel bekerült fehérjék denaturálása, az emésztőenzimek aktiválása, és a bejutó kórokozók elpusztítása.

A szénhidrátok és a zsírok megfelelő oxigénellátottság mellett szén- dioxidra, és vízre bomlanak, bár savasnak számít, a szén-dioxid a tüdőn keresztül távozik.

Oxigénhiányos körülmények között képződnek nem illékony savak, éhezéskor, fehérjék és nukleinsavak lebomlásakor és inzulinhiány esetén. A túlzott fehérje és nukleinsav bevitel oxigénhiánnyal párosulva megterhelheti a szervezetet, a nem illékony savak a vesén keresztül távoznak.

Ha a tüdőn keresztül nem távozó savak szintje megnő, az a pufferrendszerek fokozott igénybevételét jelenti, de egészséges embereknél továbbra is tudják szabályozni a rendszerek a szervezet sav-bázis háztartását, ha ez a mechanizmus kimerül, és a szervezeten belül a pH megváltozik az már komoly tünetetket okoz, és kórházi kezelést igényel.

A gyomor által termelt sav nem vesz részt a szervezet sav-bázis háztartásában, de a savtúltengés okozhat kellemetlen tüneteket.

A savas kémhatású gyomornedv termelődését fokozza a stressz, rendszertelen étkezés a gyomorfal feszülése és az alkoholos italok fogyasztása, nem a szervezet "elsavasodása" miatti védekezésnek tudható be a túlzott savtermelés okozta panaszok.

Gyomorpanaszok esetén ne az elsavasodást keressük, hanem a gyomorsav- elválasztást fokozó tényezőket.